A csíkmenasági Dánél Józsefnek – elmondása szerint – 1959-ben megjelent a Szent Család Ina-völgyében, miközben teheneit legeltette. A jelenésélményben Szent József arra kérte meg Dánél Józsefet, hogy alapítsa meg a Szent Család Társulatot. Ezt a feladatot ugyan elvállalta, de közel három évnyi lelki vívódás után fogott hozzá a társulat megszervezéséhez. Az akkori plébános Bakó Gábor támogatásával a társulati tagok létszáma folyamatosan növekedett, akik rendszeresen támogatták anyagilag is az egyházat. Mint a Szent Család Társulat tagkönyvéből kiderült, 1962-ben, amikor mintegy ötven tagja volt a csoportnak, pénzt gyűjtöttek a miseszolgálatra, amely által abban az esztendőben három énekes misét tudtak mondatni a társulat tagjaiért. 1963-ban már 86-an csatlakoztak a csoportosuláshoz, akik azt a döntést hozták, hogy gyertyákat vásárolnak az oltárra. 1965 januárjában már 266 tagja volt a társulatnak, akik közösen döntöttek arról, hogy a templom számára készíttetnek egy lobogó vezérkeresztet.
A tagkönyvben Dánél József következetesen vezette a társulat által végzett munkálatokat és beruházásokat, illetve azok névsorát is, akik ezekbe bekapcsolódtak, ezeket végezték. Innen tudható, hogy 1965. február 23-án például megjavíttatták a keresztúti képeket, 1965 decemberében a társulat vezetője azért hívott össze gyűléseket, hogy felmérje a tagság igényét egy szent család oltár létrehozására vonatkozóan, amelyet egy évre rá fel is állítanak a plébániatemplomban, ahol máig megtalálható. Ezt követően 1967. május 31-én átvezették az áramot a Jézus szíve oltárhoz, illetve bekötötték az égőket, továbbá gyertyatartókat készítettek, lefestették és felszerelték azokat három égőnek. Ebben az évben már 352 tagot számlált a társulat.
A társulat életében az első törést, amely oda vezetett, hogy mostanra már alig van élő tagja a társulatnak talán a plébánosváltás okozta, hiszen Bakó Gábor nyugalmazását követően 1975-ben a fiatalon kihelyezett új plébános nem fogadta jóhiszeműen a társulat működését. Így mivel eredeti rendeltetését, az egyházközség segítését nem tölthette be a társulat, új tagok nem jelentkeztek, a régiek pedig lassan kiöregedtek, meghaltak.